Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. - Bp., 1942. november 29.) gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója. 

Pályájának kezdete

Zipernowsky Károly iskolai tanulmányait Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében.

Még ugyanebben az évben felfigyelt rá Mechwart András, aki felismerte a villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, és meghívta a Ganz és Társa gyár elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki - nem utolsósorban Zipernowsky tevékenységének eredményeként - a nagy hírű gyár, a Ganz Villamossági Művek.  

Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd
a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején lehetővé tette az éjszakai védelmi munkákat helyszíni áramfejlesztő készülékével.

Olvass tovább

Tihanyi Kálmán (Üzbég, 1897. április 28. – 1947. február 26.) fizikus, villamosmérnök, a televízió ősének tekintett ikonoszkóp feltalálója.

Fiatal évei

Tihanyi Kálmán 1897-ben született a Nyitra vármegyei Üzbégen. 1913-ban, fiatal kora ellenére, már "hivatásos feltalálónak" mondhatta magát, hiszen ekkor, a Pozsonyi Elektrotechnikai Szakiskola befejezését követően nyújtotta be első szabadalmi kérelmét , sőt, egy évvel később már megkötötte első üzletét egy bécsi céggel, amely az utcai lámpák központi, drótnélküli kapcsolására vonatkozó újabb találmányát vásárolta meg.
1915-ben érettségizett Vácott, majd 1916-ban önkéntesként bevonult a hadseregbe. A katonai szolgálat - eleinte tüzértisztként a keleti fronton, majd rádiómérnökként a Monarchia hadikikötőjében - fontos gyakorlati tapasztalatokkal gyarapította, alkalmat adva két hadi találmányának megvalósítására.

Felkészültségének, termékenységének és sokoldalúságának egyik legkorábbi dokumentuma
a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött, sok száz lapot felölelő hagyatékban az a notesz, amelyben 1912- 1916 közötti találmányait rögzítette. 

Olvass tovább

Szilárd Leó (Budapest, Terézváros, 1898. február 11. – La Jolla, Kalifornia, USA, 1964. május 30.) magyar származású fizikus, többek között részt vett az atombomba kifejlesztésére létrehozott Manhattan-tervben.

Fiatal évei

1898. február 11-én született Budapesten, elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte gyenge egészségi állapota miatt. 1908-tól 1916-ig a VI. kerületi Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt, és ott is érettségizett. 12 évesen Zempléni Győző "Az elektromosság elmélete és gyakorlata" című egyetemi tankönyvét olvasta, az ebben leírt kísérleteket otthon elvégezte, például vezeték nélküli távírót épített, amellyel a lakás két távolabbi pontja között lehetett üzeneteket váltani. 18 évesen az Eötvös Loránd matematikai versenyen második, a fizikai versenyen pedig első díjat nyert.
A gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be.
1917-ben az Osztrák- Magyar Hadmérnöki Akadémiára vezényelték, majd az összeomlás előtt visszatért Budapestre. A forradalom idején közgazdasági és pénzügyi ötleteit adta elő a Magyar Szocialista Hallgatók Szövetségében, amiért később
a kommunistagyanús hallgatók listájára került. 1919-től
a Berlini Műegyetemen folytatta tanulmányait, távozása véglegesnek bizonyult.

Olvass tovább

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.) magyar orvos, biokémikus. A 30-as években izolálta a c-vitamint és a p-vitamint. Munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. "Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog."

Szent-Györgyi Albert gondolatai ezek, aki Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait
a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, majd
a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi diplomát szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután külföldön, Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia, az élettan,
a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai kémia területén. Ezt követően Cambridge-ben (1927), F.G. Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E.C. Kendall támogatásával egy évig az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott.
1928-ban a rochesteri Mayo alapítványnál helyezkedett el, amikor egy ismeretlen, szerves, redukáló hatású vegyületet talált a mellékvesében. Ezt növényi nedvekből és mellékvesekéreg-kivonatból elkülönítette, megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el - ma aszkorbinsavnak nevezzük. 1930-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazajött a "Tisza-parti Göttingába", és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora lett. Hazatérve, Szegeden, olyan növényi forrást keresett, amelyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. Ebben az időben azon dolgozott, hogy bebizonyítsa, a hexuronsav azonos a skorbut ellen alkalmazott C-vitaminnal, amelyet 1907-ben Axel Holst és Alfred Fröhlich fedezett fel. 1932-ben Szent-Györgyi - és tőle függetlenül J. Tillmans - a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. 1932. március 26-án az Orvosi Hetilapban volt a világon először nyomtatásban olvasható, hogy az identifikálás sikerült, a "hexuronsav nem más, mint a vitamin-C".

Olvass tovább

Rybár István (Budapest, 1886. május 7. - Budapest, 1971. november 18.) magyar fizikus, geofizikus, az MTA tagja, az „Auterbal” nevű inga fejlesztője

Életpályája

Rybár István a Barcsay utcai (ma Madách) gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel.
A középiskola után a pesti Tudományegyetemen tanult, és 1909-ben summa cum laude fizika-matematika szakos tanári oklevelet szerzett. Már az egyetemi évek alatt felfigyelt rá a kor egyik legnagyobb fizikusa, Eötvös Loránd, és 1908-ban maga mellé vette tanársegédnek. Rybár István rövidesen adjunktus, majd 1915-től az egyetem magántanára lett.
Amikor Eötvös megbetegedett, átvette az egyetemi előadásokat nemtorától. 1922 és 1949 között
a gyakorlati fizika, illetve a kísérleti fizika tanszéken tanított. A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa és a Magyar Geofizikusok Egyesületének egyik alapítója. 1918-tól levelező, 1931-től rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. 1957-ben megszerezte a fizikai tudományok doktora címet.
Tudományos munkáját a spektrálanalízissel és fényvisszaverődés vizsgálatával kezdte. Később e területek értékes tapasztalatait felhasználva Eötvös korszakalkotó találmányának fejlesztésével kezdett foglalkozni. A torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése vált kutatásai meghatározó irányvonalává. 

Olvass tovább

ifj. Rubik Ernő (Budapest, 1944. július 13. – ). Lassan több mint 35 éve, 1976. október 28-án került közzétételre a RU0158 ügyiratszámú "Térbeli logikai játék" című szabadalmi bejelentés, amely később a legsikeresebb magyar találmánnyá vált "bűvös kocka" vagy "Rubik-kocka" néven. Az ekkor nyilvánosságra jutott találmány feltalálója ifj. Rubik Ernő (Budapest, 1944. július 13.) építész, tervező, feltaláló, akinek édesapja, idősebb Rubik Ernő gépészmérnök szintén feltaláló, repülőgép-tervező, édesanyja költő volt.

Rubik Ernő 1967-ben építészmérnökként végzett
a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1971-ig az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és belsőépítészetet tanult. 1975-ig építész-tervezőként dolgozott, majd visszatért tanítani az Iparművészeti Főiskolára, ahol tanársegéd, adjunktus, majd docens lett. A nyolcvanas évek elején főszerkesztője lett
az "...És játék" című lapnak, majd 1983-ban saját vállalkozást alapított Rubik Stúdió néven, ahol bútorokat és játékokat tervezett. 1982-1988 között három alapítványt hozott létre. 1987-től címzetes egyetemi tanár, 1990-től a Magyar Mérnökakadémia elnöke, később tiszteletbeli elnöke.
A Magyar Mérnökakadémián belül létrehozta a Rubik Nemzetközi Alapítványt, a kiemelkedően tehetséges fiatal műszakiak és iparművészek támogatására. Jelenleg a Rubik Stúdiót vezeti, valamint játékszoftverek fejlesztésével és építészeti témákkal foglalkozik. Munkásságát 1983-ban Állami Díjjal, 1995-ben Gábor Dénes-díjjal ismerték el. 
Nevéhez több logikai játék megalkotása is fűződik. Mindenekelőtt a bűvös kocka (ami külföldön Rubik-kockanéven lett ismert), ami 1975-ös megjelenését követően példátlan nemzetközi népszerűséget ért el.

Olvass tovább

Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.) mérnök, feltaláló, a telefonközpont és a telefonhírmondó megalkotója.

Pesttől Nagyváradig - Londonon keresztül

Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége, Agricola Mária első gyermekeként. Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865-ben - a szülői ház anyagi nehézségei miatt - abba kellett hagynia.
A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865- 66-ban az egyik Festetics családnál.
1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben
a Waring Brothers & Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, amely a Nagyvárad- Kolozsvár- Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872-ben a cég csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie.

Olvass tovább

Dr. Pattantyús-Ábrahám Géza (Selmecbánya, 1885. december 11. – Budapest, 1956. szeptember 29.) Kossuth-díjas akadémikus professzor, a gépészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, nemzetközileg elismert tudós, az emelőgépek, a szállítóberendezések, az áramlástechnikai gépek továbbfejlesztője, a gépek szinte áttekinthetetlen sokaságának rendszerezője, mérnöknemzedékek nagy tanítója, nevelője, a hazai gépészeti szakirodalom gazdagítója, sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember.

Fiatal évei

1885. december 11-én született Selmecbányán. Édesapja dr. Pattantyús-Ábrahám Márton orvos, aki sokat tett a gümőkor elleni küzdelem érdekében. Édesanyja Pöschl Ilona, a neves selmecbányai akadémiai professzornak, Pöschl Edének
a lánya.
Pattantyús-Ábrahám Géza Budapesten, a katolikus főgimnáziumban érettségizett 1903-ban jeles eredménnyel, majd a budapesti József Műegyetemen 1907-ben szerzett kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet. Ekkor Zipernowsky Károly professzor mellé került tanársegédnek a műegyetem I. sz. elektrotechnikai tanszékére. 1910-ben Ganz-ösztöndíjjal kétszáz napos külföldi tanulmányutat tett Németországban, Angliában, Amerikában, Kanadában és Belgiumban, ahol a villamos üzemű vasgyárakat és erőműveket tanulmányozta. Hazatérése után, 1911-ben benyújtotta az "Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján" című doktori értekezését, amellyel 1912-ben megszerezte a doktori címet.

Olvass tovább

Neumann János (Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. – Washington D.C., 1957. február 8.) matematikus, matematikai fizikus, a számítógép-tudomány megteremtője. A princetoni Institute of Advanced Study professzora, az amerikai Atomenergia Bizottság tagja. A halmazelmélet, a kvantummechanika, az atomenergia és a számítógép-tervezés lángelméje. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja.

Kezdetek

A számítógép atyja jómódú, bankár zsidócsaládban született Margittai Neumann János Lajos néven Budapesten, 1903. december 28-án. Iskolai tanulmányait 1913-ban kezdte meg
a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, amit akkoriban a világ egyik legjobb középiskolájának tartottak. Ez az intézmény nemcsak magas szintű képzéséről volt híres, hanem toleranciájáról is. Jó képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917- 18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kituntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Rátz László fedezte fel. Neumann János 1921-ben érettségizett. 
A budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be.
Fő tárgya a matematika, melléktárgyai a fizika és a kémia voltak. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Egyetemi évei alatt Kürschák József, Fekete Mihály és Szegő Gábor segítette a matematika további megismerésében. Ezzel párhuzamosan a berlini egyetemen is tanult, valamint Zürichben vegyészmérnöknek. Zürichi vegyészi diplomájával azonos időben szerezte meg a summa cum laude matematikai doktorátust a budapesti tudományegyetemen.
Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése; 1926. március 13-án fogadták doktorrá. Ösztöndíjasként ment Göttingenbe, ahol a Bolyai-díjas David Hilbertnek lett
a munkatársa, 23 évesen pedig ő volt a berlini egyetem legfiatalabb tanára. 1927-től a berlini egyetemen, 1929-től pedig a hamburgi egyetemen tanított matematikát.

Olvass tovább

Mihály Dénes (Gödöllő, 1894. július 7. - Nyugat-Berlin, 1953. augusztus 29.) magyar mérnök, feltaláló. Megoldotta a hang és kép szinkronját, távolbalátó készüléke a mai televízió őse.

Fiatal évei

Mihály Dénes Gödöllőn született 1894. július 7-én. Kezdetben érdeklődését a motorok szerkezete és működése kötötte le, aminek fényes bizonyítéka, hogy tizenhat esztendősen olyan könyvet írt az autókról, ami több kiadást is megért. Második könyvének témája a motorkerékpár volt.
(Mihály Dénes Az automobil, teherautó, motorkerékpár. Szerkezete, kezelése, vezetése, gyakorlati tanácsok, hatósági rendeletek, soffőrvizsgálat stb. 4. bővített kiadás, 1926)
Miután elvégezte a mai Vörösmarty Mihály Gimnáziumot,
a Műegyetemre iratkozott be, ott szerzett gépészmérnöki oklevelet. Mint fiatal műegyetemi hallgató már 1917-ben két szabadalmat jelentett be a távolbalátás területén.

Olvass tovább