Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.) magyar orvos, biokémikus. A 30-as években izolálta a c-vitamint és a p-vitamint. Munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. "Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog."

Szent-Györgyi Albert gondolatai ezek, aki Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait
a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, majd
a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi diplomát szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután külföldön, Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia, az élettan,
a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai kémia területén. Ezt követően Cambridge-ben (1927), F.G. Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E.C. Kendall támogatásával egy évig az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott.
1928-ban a rochesteri Mayo alapítványnál helyezkedett el, amikor egy ismeretlen, szerves, redukáló hatású vegyületet talált a mellékvesében. Ezt növényi nedvekből és mellékvesekéreg-kivonatból elkülönítette, megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el - ma aszkorbinsavnak nevezzük. 1930-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazajött a "Tisza-parti Göttingába", és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora lett. Hazatérve, Szegeden, olyan növényi forrást keresett, amelyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. Ebben az időben azon dolgozott, hogy bebizonyítsa, a hexuronsav azonos a skorbut ellen alkalmazott C-vitaminnal, amelyet 1907-ben Axel Holst és Alfred Fröhlich fedezett fel. 1932-ben Szent-Györgyi - és tőle függetlenül J. Tillmans - a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. 1932. március 26-án az Orvosi Hetilapban volt a világon először nyomtatásban olvasható, hogy az identifikálás sikerült, a "hexuronsav nem más, mint a vitamin-C".

1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és 1938-tól annak rendes tagja lett.
1937. december 1-jén Szeged város díszpolgárává avatták, 1938. április 7-én a szegedi egyetem díszdoktora lett.

Magyarországra az első Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert hozta haza 1937-ben. Az élettani-orvosi Nobel-díjat "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért" nyerte el. A Nobel-érmet ma is szülővárosában, Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A Nobel-díjjal kapott 208 gramm súlyú és 66 mm átmérőjű aranyérmet a svéd fővárosból a szegedi egyetemen lévő kutatólaboratóriumába vitte, és itt tartotta a II. világháború kitöréséig. Amikor 1939 őszén
a Szovjetunió megtámadta Finnországot, Magyarországon segélyakció indult, és a világhírű tudós a finn nemzet támogatására aranyérmét adta oda. A Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója, gróf Zichy István kezdeményezésére Wilhelm Hilbert helsinki vállalatigazgató az értékes darabot megváltotta, és 1940. júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A nevezetes sorsú Nobel-aranyérmet
a széles közönségnek először 1993-ban mutatták be.

 

 

Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi a legrangosabb díj elnyerése után sem tétlenkedett, azokat a szerves vegyületeket kezdte el tanulmányozni, amelyekről tudott volt, hogy szerepet játszanak a szénhidrátok bomtástermékeinek szén-dioxiddá, vízzé és egyéb olyan anyagokká történő átalakításában, amelyek szükségesek a sejt számára felhasználható energia előállításához. Munkája megteremtette az alapokat Sir Krebs vizsgálatai számára, aki két évvel később a teljes átalakítási ciklus összes lépését meghatározta. Magát a ciklust azóta Szent-Györgyi- Krebs-ciklusnak nevezzük.

Az 1940- 1941-es tanévben Szent-Györgyi volt a szegedi tudományegyetem rektora. Székfoglalójában
a következőket mondta: "az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell lennie hatva az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad".

1940-től reformjai és antifasiszta magatartása miatt sajtótámadások érték. 1942-től egy antifasiszta ellenállási mozgalom vezetője lett. Az 1944. március 19-i német megszálláskor kénytelen volt illegalitásba vonulni. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására, és a Gestapo mindent elkövetett kézre kerítése érdekében, ugyanis a II. világháború végjátékában kémregénybe illő cselekmények szereplőjévé vált. Szent-Györgyi Albertet - kitűnő angol kapcsolataira építve - a Kállay-kormány Isztambulba küldte,
a titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése volt.

A háború után, 1945 és 1947 között a budapesti tudományegyetem orvosi karának biokémia-professzora volt, és az izomműködés biokémiájának szentelte kutatásait. Az izomban felfedezett egy fehérjét, amelyet aktinnak nevezett el, és kimutatta, hogy egy másik izomfehérjével, a miozinnal társítva ez a fehérje felelős az izom összehúzódásáért, továbbá, hogy az összehúzódáshoz szükséges energia közvetlen forrása az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyület.

1947-ben, svájci tartózkodása idején a kezdődő bizalmatlansági légkör az ő személyes szabadságát is veszélyeztette, ezért útja Svájcból egyenesen az Egyesült Államokba vezetett, és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le. 

1947 és 1962 között az Amerikai Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója volt, ahol a sejtosztódást kiváltó tényezőkkel és ennek nyomán a rák keletkezésének okával kapcsolatos kutatásokat irányította. A rákkutatás meghatározó szaktekintélye lett, emellett atomháború-ellenes tevékenységével is kitűnt. 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt.

1970-ben tudósi tekintélyét is latba vetette, amikor az értelmetlen vietnami háború ellen emelte fel szavát, keményen bírálva az amerikai kormányt. A "The Crazy Ape" (Az őrült majom, 1970) című könyvében írta le a tudományról, valamint az ember földi túlélésének kilátásairól szóló, pesszimista hangú kritikai eszmefuttatásait, amely máig is a legjelentősebb háborúellenes írások közé tartozik.

1973-ban egy vállalkozóval, Franklin C. Salisburyvel alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson a tudósok újszerű rákkutatási ötleteinek megvalósításához. Szent-Györgyi és Salisbury törekvéseinek mára már egy több, mint 210 millió dollárt igazgató szervezet az eredménye, ami alapkutatásokat és megelőzési oktatásokat finanszíroz.

Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, emigrációjából 1973-ban érkezett haza először, ekkor fogadta a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává. Részt vett az MTA szegedi Biológiai Központjának avatóünnepségén, majd a Magyarok Világszövetsége elnökségének tiszteletbeli tagja lett. 1978-ban a magyar koronát hazahozó küldöttség tagjaként érkezett Budapestre. 1986-ban a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtára megkezdte a Szent-Györgyi Múzeum létesítését. A szegedi orvosi egyetem 1986. október 22-én Woods Hall-ban bekövetkezett halála után, 1986. december 15-én vette fel a nevét.

Forrás: A Magyar Szabadalmi Hivatal szíves engedélyével, Wikipedia